II. „Nagy” Kürosz perzsa király volt az óperzsa birodalom alapítója, akit máig a perzsák legnagyobb királyaként tartanak számon. Az i. e. 6 században uralkodó Kürosz alatt a Perzsa Birodalom elérte legnagyobb kiterjedését, amely Egyiptom határaitól egészen az Indusig terjedt, elképesztő, addig soha nem látott méretű birodalmat hozván létre. Mindez a hihetetlen hatalom egyetlen elv alatt egyesült: a jó és a rossz kizárólagos harcában mindig a jónak kell győznie.
Kürosz Ahura Mazda követőjének vallotta magát, őt a Zoroasztriánus vallás monoteista istenfelfogásában az egyetlen, a jó és a fény isteneként tisztelte. Zarathusztra, avagy Zoroaszter az i. e. 6. században, nem sokkal Kürosz előtt élt hitújító és vallásalapító harminc éves korában világosodott meg. Egy lény, Vohu Manah jelent meg előtte a nagy fényességben, majd Ahura Mazda színe elé vitte. Ekkor jött rá, hogy Ahura Mazda az egyetlen, a bölcs teremtő, aki arra rendeltette Zarathusztrát, hogy terjessze az emberek között a jó és a rossz, Ahura Mazda és Ahura Mainyu közti harcot, ahol – mivel eredendően jónak született – az ember a fény oldalán kell, hogy álljon.
Ez a hitbéli dualizmus sarkallta Küroszt a pogány népek meghódítására, hogy hatalmas és békés birodalmában a fény zászlaja alatt egyesüljön az emberiség. Hódításainak nem szabott határt, addig küzdött volna, amíg az egész világ fel nem szabadul az ő szent birodalma alatt. Kürosznak csupán egyetlen igaza volt, a sajátja, melyet rendületlenül hitt, melyért akadályt nem ismerve harcolt egészen haláláig, amely csata közben érte. I. e. 530-ban halt meg, a masszagéták elleni küzdelemben, Szir-Darjánál.
Ez a vallási kizárólagosság, a jó és rossz közti küzdelem a Zoroasztrizmus után a sokkal extrémebb manicheizmusban élt tovább, ám koránt sem akkora erővel, amellyel Kürosz felruházta. Sokáig lappangott, miközben, mint a zsidó-keresztény vallásra, mind a későbbi iszlámra hatást gyakorolt, amely a pokol és a mennyországról alkotott, meglehetősen egyetemleges vallási képben nyilvánul meg leginkább.
A huszadik század végén aztán felkarolta egy másik kultúrkör. A 70-es években megjelenő neokonzervatívok, a 21. század első évtizedére Amerikának, a világtörténelem egyetlen szuperhatalmának meghatározó ereje lett. Azonban, ahogy sok más befolyásos és nagyhatalmú csoportban, a neokonok között is felütötte a fejét a szellemi restség, a kizárólagosság.
Kizárólagosságnak itt nincs helye, a neokonok között sok kiváló elme van, akik nélkül korunk eszmetörténete sokkal szegényebbe lenne. A Woodrow Wilsoni elv a jótékony nagyhatalomról és a Republikánus párt bigottan vallásos, ezért dualizmusra és kizárólagosságra hajlamosabb ágának közelsége azonban erőteljesen termeli a neokonzervativizmus által oly’ nagyra tartott értelem használatára alkalmatlan politikusokat.
Az Izraellel szembeni kritikátlanság, valamint a muszlim világgal szembeni intolerancia mind apró jelei annak, hogy cirka két és fél évezred után ismét erőre kap a Zoroasztrizmus dualizmusa. Ez a kizárólagosság mindvégig élt ugyan, a középkorban a keresztény egyházon belül, napjainkban pedig a muszlim extremizmusban, Ahhoz, hogy Kürosz Perzsiájához hasonló erőre tegyen szer azonbant már Amerika kell. A világ egykor legnagyobb hatalmához csak a világ jelenleg legnagyobb hatalma érhet fel.
Sajnos mind Kürosz, mind Donald Rumsfeld tévedtek. A jó és a rossz háborúja nem létezik, csak a szürkék örök harca, ahol magunknak mindig fehérek vagyunk. Ideje, hogy mindenki visszatérjen az értelemhez.
